Játékterápia – miért nem kell, hogy a terápia nehéz legyen?

Kérj meg egy hétéves gyereket, hogy mesélje el, mitől ijedt meg, és legtöbbször csak vállat von. Adj ugyanennek a gyereknek néhány figurát és pár kockát, és tíz percen belül az ijesztő dolognak formája, helye és vége lesz. A különbség aközött, amit a gyerek el tud mondani, és amit meg tud mutatni – erre épül az egész játékterápia.

A játékterápia nem a „valódi” terápia könnyített változata. Olyan módszer, amely arra a tényre épül, hogy a gyerekek jóval azelőtt cselekvéssel dolgozzák fel az élményeiket, hogy beszélgetéssel fel tudnák dolgozni őket. A terapeuta nem ül a gyerekkel szemben, és nem kérdezgeti. Mellette ül, és figyelmesen követi, mit épít fel, mit dönt le, mit rejt el és mit ment meg a gyerek.

Mit ad a játékterápia a gyereknek?

Mód a nehéz dolgok kimondására

A játékok segítségével a gyerek szimbolikusan fejezheti ki az érzéseit és a vele történteket, anélkül hogy meg kellene neveznie őket. Egy baba félhet, így a gyereknek nem kell bevallania, hogy ő fél. Egy torony ledőlhet, és újra felépülhet. Ez sokkal kevésbé ijesztő, mint egy egyenes kérdés, és annak a gyereknek, akinek még nincsenek szavai a saját érzelmi állapotaira, gyakran ez az egyetlen járható út.

Kapcsolat, amelyet a gyerek maga is akar

Mivel a játék örömet okoz, a gyerek a terapeutát játszótársnak látja, nem pedig valakinek, aki egy eljárást végez rajta. Ez a kapcsolat nem kellemes mellékhatás – ez a munka feltétele. Az a gyerek, aki biztonságban érzi magát, többet mutat meg, többet próbál ki, és több nehézséget visel el egy foglalkozáson.

A terápiás szoba berendezése

Egy kis tér is elég

Egy hatékony játékterápiás térhez nincs szükség nagy szobára. A rendezettség számít: elérhető tárolók, hogy a gyerek önállóan választhasson az eszközök közül, szabad padlófelület a mozgáshoz, és egy sarok, ahol csendet lehet teremteni. A dobozok és az alacsony polcok többet tesznek egy foglalkozásért, mint a négyzetméterek.

Használj játszóházi elemeket

Puha moduláris építmények, alagutak, valami, amire fel lehet mászni – ezek mozgást visznek a foglalkozásba, ami kétszeresen is számít. Jót tesz a testnek, és a gyereknek elfogadott módot ad arra, hogy levezesse a feszültséget egy nehéz téma kellős közepén. Az a foglalkozás, amely váltakozhat építés, mászás és nyugodt üldögélés között, sokkal tovább leköti a gyereket, mint az, amelyik egy asztal mellett zajlik.

Módszerek, amelyekkel találkozni fogsz

Szerepjáték

Ha a gyerek felvesz egy szerepet, olyan érzéseket is kifejezhet, amelyeket különben nem vallana be. A szülő, az orvos vagy a gonosz szerepe biztonságos módja annak, hogy kipróbálja, hogyan reagálhat olyan helyzetekre, amelyek a való életben nehezek – és hogy lássa, mi történik, ha a reakció megváltozik.

Művészet és építés

A rajzolás, a festés és az építés kézzelfoghatóvá teszi a belső állapotokat. Az, hogy mit épít a gyerek, és hogyan bánik azzal, amit felépített, olyan információt hordoz, amelyet semmilyen beszélgetés nem hozna felszínre. Különösen az építő játék ad a terapeutának olyasmit, amit hosszabb időn át megfigyelhet: magasabb, biztonságosabb, zártabb lesz-e az építmény?

Mesélés

A terapeuta elkezd egy történetet, a gyerek pedig folytatja. A gyerekek által kitalált történetek általában hűen tükrözik a saját aggodalmaikat és reményeiket, a történet befejezése pedig lehetőséget ad a gyereknek arra, hogy lezárjon egy nehéz helyzetet – úgy, ahogyan a valóság még nem zárta le.

Más életkor, más játék

Kisgyerekek. A szóbeli kommunikációjuk még korlátozott, így a munka nagyobb részét a babák, a kockák és a játékkészletek végzik. A játék ellazítja a gyereket, és megkönnyíti az önkifejezést.

Serdülők. Náluk általában a strukturáltabb formák működnek jobban – stratégiai játékok, szerepjátékok. Keretet adnak ahhoz, hogy szó essen a szociális szorongásról, az együttműködésről és a problémamegoldásról anélkül, hogy maga a kamasz lenne a beszélgetés témája.

Felnőttek. Ritkábban fordul elő, de náluk is működik: metaforikus kártyák, társasjátékok, kreatív feladatok. Annak, akinek nehezére esik az egyenes beszélgetés, jól jön egy kerülő út.

Folytatás otthon

Játszósarok

Egy külön, biztonságos sarok változatos eszközökkel – rajzeszközökkel, építőkockákkal, figurákkal – a foglalkozás munkáját a mindennapokba is átviszi. Három szabály kell ahhoz, hogy működjön:

• Ne legyen benne semmi, ami elvonja a figyelmet, vagy veszélyes lehet.
• Legyenek benne eszközök a játék különböző fajtáihoz: kreatív, építő és képzeletbeli játékhoz.
• Hagyd, hogy a gyerek rendezze be. Az, hogy a sajátjának érzi, része annak, amitől a sarok hasznos lesz.

Módszerek a hétköznapokban

Beszélgetés egy bábon keresztül lefekvéskor, közös mesealkotás, a játék irányításának átengedése a gyereknek – mindez nem terápia, de ugyanarra a mechanizmusra épül, és a foglalkozások között is nyitva tartja a csatornát.

Hol jönnek képbe a puha kockák?

A nagy mágneses habszivacs kockák azért hasznos eszközök a terápiás szobában, mert egyszerre több igényt is kielégítenek: alkalmasak építő játékra, mászókának, leküzdendő akadálynak, és egy csendes sarok falának is, amikor a gyereknek vissza kell vonulnia. A terapeuta így a gyerekhez igazítja a szobát, nem a gyereket a szobához.

Nézd meg a készleteket, vagy olvasd el, hogyan használhatók a kockák a terápiában.

Röviden

A játékterápia azért működik, mert onnan indul, ahol a gyerek éppen tart. Nem várja el a gyerektől, hogy előbb lefordítsa az élményeit a felnőttek nyelvére, és csak utána lehessen foglalkozni velük. Ha van hol mozognia, van mit formálnia, és van mellette egy felnőtt, aki figyel, de nem irányít, a legtöbb gyerek jóval hamarabb megmutatja, mi zajlik benne, mint ahogy el tudná mondani.