A soft play játszóház 10 előnye kisgyerekeknek

Egy soft play játszóház – habszivacs formák, csúszdák, alagutak, minden párnázva – olyan helynek tűnik, ahol egy esős délutánon le lehet vezetni a felgyülemlett energiát. Az is. De észrevétlenül egyben az egyik hatékonyabb fejlesztő környezet is, amelyet egy kisgyereknek biztosíthatunk, mert ott minden a gyerek saját testén és saját döntésein keresztül történik.

Az alábbiakban bemutatunk tíz dolgot, amelyet egy kisgyerek valóban gyakorol a soft play játszóházban. Érdemes ismerni őket, ha helyszínt választasz, és még inkább, ha magad tervezel egyet.

1. Érzékszervi fejlődés

A soft play tele van érzékszervi ingerekkel. Sima csúszdák, puha habszivacs, a talp alatt mindenhol más ellenállás – mindez a tapintást ingerli. Az élénk színek és a változatos formák a látást és a vizuális-térbeli tájékozódást fejlesztik. Minden mászás, gurulás és leugrás pedig a vesztibuláris és a proprioceptív rendszert edzi: az egyensúlyt és azt az érzéket, hogy hol van a test a térben. Egy kétévesnél ez nem mellékhatás. Ez a főfogás.

2. Mozgáskészségek

Alagutak, amelyeken át lehet mászni, lépcsők, amelyekre fel lehet kapaszkodni, hely a futkározáshoz – a tér felépítése folyton új mozgásformákat kínál. Ez a változatosság egyszerre fejleszti a nagymotorikát (futás, ugrás, mászás) és a finommotorikát, mert a szélek megragadása, a fogantyúk megfogása és a kisebb elemek kezelése ugyanannak a játéknak a része.

3. Szociális készségek

Egy soft play játszóház ritkán üres, és éppen ez a lényeg. Az eszközök megosztását, a sorra kerülés kivárását, annak megbeszélését, ki megy elsőként, itt az egyetlen lehetséges módon gyakorolják a gyerekek: más gyerekekkel, és úgy, hogy tétje van. Az empátiát és az együttműködést egyezkedés közben tanulják meg, nem magyarázatokból.

4. Kognitív fejlődés

Kitalálni, hogyan lehet átjutni egy építményen, vagy hogyan lehet felmászni valamire, amire első ránézésre nem lehet, a problémamegoldás legkorábbi formája. Az ok-okozati összefüggés mindenhol ott van: ha meglököd, elmozdul; ha túlságosan kihajolsz, landolsz. A gyerek úgy gyűjti ezeket a szabályokat, hogy kipróbálja őket, ezért maradnak meg.

5. Érzelemszabályozás

A soft play kontrollált környezetet kínál valódi, apró frusztrációkkal. Egy kicsit túl magas létra, egy lépcsőfok, amelyre elsőre nem sikerül fellépni. Ha a gyerek elakad, majd túljut rajta, megtanulja, milyen érzés a frusztráció, és azt is, hogy elmúlik. Ezt másképp nehéz megtanítani.

6. Testmozgás

A futás, a mászás és az ugrálás megdolgoztatja a szív- és érrendszert, a gyerekek pedig ma kevesebbet mozognak, mint korábban. A soft play játszóházban a mozgás magától értetődő, nem kell külön megszervezni – éppen ezért működik azoknál a gyerekeknél is, akik ódzkodnak a szervezett testmozgástól.

7. Képzelet

Az olyan építmények, amelyek lehetnek vár, hajó vagy barlang, alapot adnak a gyereknek egy történethez. A szerepjáték nem szünet a fejlődésben: ilyenkor egyszerre gyakorolja a beszédet, az események sorrendjét és mások nézőpontjának átvételét. Egy nyitott, átépíthető készlet ezt jobban szolgálja, mint egy tematikus építmény, mert a témát a gyerekre bízza.

8. A kockázat felmérése

A gyerekeknek ki kell próbálniuk a határaikat, és ezt valahol meg is fogják tenni. A párnázott környezetben ott tehetik meg, ahol a tévedés ára egy puha landolás. Felmászni valamivel magasabbra, leugrani valamivel magasabbról – ezek átgondolt kockázatok, és a gyerek éppen úgy alakít ki pontos képet a teste képességeiről, hogy vállalja őket. A saját tapasztalatból fakadó óvatosság megbízhatóbb, mint a puszta figyelmeztetésből fakadó.

9. Beszéd

A soft play társas oldala beszédre ösztönzi a gyerekeket: hogy elosszák az eszközöket, javasoljanak egy játékot, vagy tiltakozzanak egy szabály ellen. A szókincs más gyerekek társaságában bővül a leggyorsabban, mert van miért használni.

10. Idő a felnőttel

A soft play azon kevés helyzet egyike, amikor a felnőtt úgy lehet jelen, hogy nem irányít. Ha beszáll a játékba, vagy egyszerűen ott van, amíg a gyerek játszik, az erősíti a kapcsolatukat – és ritka, zavartalan alkalmat ad arra, hogy lássa, hogyan mozog a gyerek, hogyan old meg problémákat, és hogyan kezeli a kudarcot.

Mit jelent mindez a játszóház tervezésekor?

A fenti tíz hatás a környezetből fakad, nem egy bizonyos eszközből. A gyakorlatban ez a következőket jelenti:

• A mozgás változatossága többet ér az eszközök mennyiségénél. Valami, amire fel lehet mászni, valami, amin át lehet bújni, valami, amire rá lehet ugrani, és hely a futáshoz. Négy funkció egy kis térben többet ér egyetlen nagy építménynél.
• Az átépíthető többet ér a rögzítettnél. Egy készlet, amelyet a gyerekek átépíthetnek, folyton új megoldandó problémákat teremt. Egy rögzített építményt egyszer kiismernek, és kész.
• Puha mindenhol, nem csak a talp alatt. A padló párnázása az eséseket tompítja. Az, hogy maguk az elemek is puhák, teszi lehetővé, hogy a gyerek egyáltalán vállalja a kockázatot.

Ezeket a szempontokat szem előtt tartva készítjük a JollyHeap kockákat: elég könnyűek ahhoz, hogy a gyerek maga vigye őket, elég nagyok ahhoz, hogy építeni lehessen belőlük, minden élük puha, és mágnesek tartják össze őket, így a falból alagút, az alagútból lépcső lesz. Nézd meg a készleteket, vagy nézz körül, mit építenek belőlük mások.